Házi keksz

Mert minden alkalomhoz illik!

Lehet, hogy nem vagyok egy nagy konyhatündér, de azért van egy-két tuti receptem, hogy biztosan tudjak olyat is csinálni, amivel nem bőgök le. Most is egy ilyen következik, azok számára, akiknek épp szükségük van egy könnyen elkészíthető süti receptre, amit szinte lehetetlen elrontani. Erre a bizonyíték, hogy igazán rosszul kivitelezni még nekem se sikerült soha. ;)

hazi-keksz-randira-01.jpg

Amiért szeretem...

  1. Nos a zabkásához hasonlóan, a házi kekszben is azt szeretem a legjobban - amellett, hogy tényleg könnyű megcsinálni - hogy az alapreceptből kiindulva számtalan lehetőséget rejt magában. Csokis, kókuszos, almás, mazsolás, bourbon vaníliás, levendulás, diós-vaníliás, vérnarancsos, vörös áfonyás - csak néhány variáció, amiket az utóbbi időben készítettem. Itt szintén csak a fantáziánk szab határt a lehetőségeknek.
  2. Azt, hogy egyszerű, nem lehet eléggé kiemelni! De nem csak az elkészítésről van itt szó, hanem arról is, hogy tényleg nehéz ehetetlenre csinálni, annyira bénázni, még az én tehetségemet is meghaladja, pedig az nem csekély. :D Pedig volt már, hogy beleborult az aroma, vagy nagyon elszúrtam az arányokat, és olyan is, hogy nem vettem észre, hogy a sütő időközben elromlott… Mégis finom lett! Szóval jöhet Párizsban napsütés, Londonban eső, és miközben a frizurám még mindig tart, a kekszem már megint finom lett!
  3. Kedveskedni jó! Nem csak saját bendőm kényeztetésére szoktam egy adagot összedobni, ajándéknak is remek. Vagy csak úgy, egy átlagos napon kedveskedni valakinek azzal, hogy sütök egy adagot a kedvenc verziójából. Én már karácsonyi ajándék gyanánt is adtam, például anyósjelöltnek, egy külön neki összeállított változatban és komolyan totál meghatódott, szóval sikerült nagyon bevágódni. (Bár a dologhoz hozzátartozik, hogy egyébként nem nézte jó szemmel, hogy nem főzök-mosok-takarítok a kicsi fiára, aki önálló(?), felnőtt(?) férfiként egyedül élt, szóval legfeljebb csak egy kicsit javítottam a megítélésemen. :D )

Házi keksz alaprecept

 

Hozzávalók:

  • 18 dkg liszt (lehet tönköly- vagy zabliszt is, ha tehetem ezt a kettőt felesben szoktam használni, de sima fehérlisztből is nagyon finom)
  • 12 dkg vaj (Vigyázat nem margarin, hanem igazi vaj! Bár én egyszer ezt is benéztem, és nem lett vészes, csak nem értettem miért van kicsit kommersz íze.)
  • 6 dkg porcukor
  • 1 citrom reszelt héja (Én a Dr. Oetker 2x6 g-os, dupla tasakos reszelt citromhéját szoktam használni, alap esetben ebből az egyik tasak elég egy adagra.)
  • Ezekhez jön hozzá az ízesítés. Ha csak "sima" adagot szeretnék, akkor bourbon vaníliát szoktam még hozzákeverni. Egyszerű és nagyszerű.
  • Megjegyzés: A mennyiségeket nem kell szent írásnak tekinteni, a pontos arányok függenek az ízesítéstől, illetve az alapanyagok minőségétől. Ha túl porhanyós és mállós a tészta még egy kis vajjal segíteni lehet rajta, illetve, ha túl zsíros, akkor plusz liszt hozzáadásával orvosolható a probléma. Ezt csak azért mondom, mert nálam állandóan szükség van valamilyen irányú finomításra.

Elkészítés:

  • A porcukrot a citromhéjjal és az ízesítésnek szánt hozzávalóval összekeverjük, majd a vajjal kikeverjük. (A szakirodalom szerint "habosra keverjük", de én nem tudom, hogy ez pontosan mit jelent, de jó tudni...)
  • Az átszitált lisztet is hozzáadjuk a masszához és puha tésztává gyúrjuk.
  • Nagyjából 0,5-1 cm-es vastagságúra nyújtjuk a tésztát, majd tetszés szerinti formákat szaggatunk belőle. Szaggató hiányában egy pohárral is kivitelezhető a művelet, vagy derelyevágóval is fel lehet cakkozni. Ha nagyon lusta vagyok vékony élű késsel csak fel szoktam darabolni, és úgy pakolom a sütőpapírra.
  • Én sütőpapírral borított rácson szoktam sütni (úgy egy kicsit egyenletesebben sül), de a tepsi is tökéletesen megfelel.
  • 150 fokon 10-15 percig sütjük. Az időtartam sütőtől függ, én jártam már úgy, hogy 20 percig is eltartott a sütés. Illetve ízlés függvénye is, aki kicsit ropogósabban szereti az rátehet egy kicsit az időre.
  • Miután kivettük a sütőből hagyjuk teljesen kihűlni (lehetőleg rácson).

Ízesítés:

  • Ahogy az elején mondtam, az a jó ebben a kekszben, hogy számtalan módon lehet variálni. Az egyik lehetőség, hogy az extra hozzávalót csak egyszerűen belekeverjük a tésztába, de csokit, karamellt vagy akár lekvárt is csorgathatunk a tetejére.
  • Az egyik kedvencem a levendulás verzió, ezt én dupla adag citromhéjjal és egy evőkanálnyi levendulavirággal készítem. (Étkezésre felhasználható levendulát drogériákban és bioboltokban a gyógynövények között lehet fellelni.) Elég intenzív az íze, ezért nem mindenki szereti, de kávé mellé isteni!
  • A boltokban fellelhető aromákkal is jól működik együtt.
  • A csoki mindig bejön! Apró darabokra törve, vagy lereszelve a tésztába lehet keverni, vagy csokiforgácsot szórni a tetejére.
  • Citromhéj helyett használhatunk narancsot is. Az intenzívebb ízhez, akár dupla-tripla adaggal is, amit egy kis karamellel (esetleg fűszeres karamellel) tovább lehet bolondítani.
  • Az aszalt gyümölccsel felturbózott verzióból nekem a vörös áfonyás a kedvencem.

Ajándékként:

Ha ajándéknak szánom, akkor néhány darabot fényes fóliába csomagolva és megmasnizva szoktam átadni, nagyobb adagoknál pedig süteményes kartontálcára halmozom a kekszeket és azt csomagolom fényes fóliába.