Kerti tündérke

ami szintén nem vagyok

Bevallom töredelmesen sosem értettem igazán a növényekhez, ez mindig is Édesanyám mániája volt, aki viszont szívvel-lélekkel gondozza a szobanövényeket és a kertjét is. Bár Ő azt mondja, hogy majd ha elérem azt a kort, nekem is lesz rá igényem, hogy hálás zöldek vegyenek körül. Hát ez majd kiderül, ám egy alkalommal elutazott nyaralni és mivel a hosszú, tikkasztó nyári napokat magányosan rosszul viselte volna a kis oázisa megkért, hogy esténként öntözzem már meg a kertet.

kertontozes.jpg

Eddig még rendben is lenne, lazán rábólintottam, végülis egy kerti csapot meg tudok nyitni, egy slagot tudok kezelni… Aztán szembesül az ember lánya a valósággal…

Nos szépen fogtam a slagot, és rákötöttem a kerti csapra - jobban mondva csak szerettem volna… Fél órát szenvedtem vele, próbálkoztam én kedves kérleléssel, klasszikus fenyegetőzéssel és még bántalmazással is. Végül a szomszéd kedvesen megjegyezte, hogy Anyukám fogóval szokta... Tényleg, mintha említette volna, hogy kicsit szorul valami valahol… (A locsolás után leszerelni már nem mertem, nehogy valamiben komoly kárt tegyek. :$ ) Szóval némi küzdelem árán mégis sikeresen összeállítottam a szükséges felszerelést.

kertlocsolas.jpg

Hát igazából nekem még soha senki nem mondta, hogy a locsolás ilyen melós cucc. Megtalálni a megfelelő vízszórást a locsolófejen még hagyján, de vonszolni a csövet, taktikázni, hogy hogyan jutok el az udvar minden zugába a slaggal, na meg próbálni nem elcsúszni a vizes füvön... Jó, hát még sosem csináltam ilyet, nem tudtam mire vállalkozom! :D De bármennyire is próbáltam stabilan lépni a csúszós pázsiton, a nagy vonszolás közepette párszor azért sikeresen lefenekeltem a vizes földet. Na de mégis honnan bukkant elő olyan hirtelen az a gyökér? És hát nekem még az se tűnt fel korábban, hogy a töredezett járdában ilyen könnyű megbotlani...

Szerintem leszögezhetjük, hogy kerti tündérke sem vagyok. Egyelőre biztosan nem, szóval jelenleg a kertben az egyetlen hasznom, hogy jól mutatok a zöld gyepen - mondjuk csak bizonyos szögből és megfelelő fényviszonyok mellet, de azért igyekszem nem szomorkodni. :D Amúgy meg még szerencse, hogy inkább belvárosi lakásocskás típus vagyok. :P

Annyira azért mégsem vagyok életképtelen, mert legalább feltalálom magam. Ugyanis végszükség esetére találtam megoldást minden kerti problémámra. :P Ha már én nem vagyok elég kompetens...

  1. Tudtátok, hogy vannak olyanok, akik külön arra szakosodtak, hogy profin megcsinálják a kertedet?  :D:D Csakhogy ne essünk hasra a váratlanul felbukkanó gyökerekben, vagy a járda töréseiben. ;) Miután elpanaszoltam újabb ügyetlenkedésem történetét egy ismerősömnek, kaptam tippet kihez érdemes fordulni: Kormos Zsolt meg a kertépítői: http://kertepites.eu
  2. Ráadásul a fáradtságos locsolást is meg lehet úszni! Képzeljétek (Képzeld Anyu!) van egy forradalmian új találmány: automata öntözőrendszer. :P Az említett kedves kertépítő emberek ezt is szívesen beszerelik: http://www.kertontozo.hu. Fantasztikus eszköz, és Anyu gondolj bele, még akkor is elintézi a locsolást, ha nyaralni mész! :P
  3. Végül pedig egyértelmű, hogy kell egy kertész! :D Anyu kezdhetem a castingot? Mondjuk így… 

Utóirat: Persze az álmom nem vált valóra, nem lesz automata locsolónk. :( Anyukám azt mondta ő nagyon szeretni, amikor este kicsit kikapcsolhat öntözés közben a kertben… Nekem pech! De a kertész azért lehet, hogy nem esélytelen. Szurkoljatok!:P :D